A paradicsomnak jár a vitamin, a gumicukornak csak a jelmez

Végre egy jó hír azoknak, akik eddig gyanakodva nézték az ízletes paradicsomot: Szász Máté neurobiológus szerint természetes élelmiszereknél az intenzívebb szín, illat és íz magasabb mikrotápanyag-tartalomra utalhat. Az olívaolaj kesernyéssége is beszédes lehet. A piros gumicukor azonban hiába feszít úgy, mint a zöldségespult díszpolgára: az íz nem automatikus egészségügyi igazolás.

Az élelmiszeripar ugyanis külön-külön is fel tudja csavarni azt, amit az agyunk együtt szokott értelmezni. Lehet a dobozos narancslé narancsosabb a narancsnál, a málnaaromás joghurt pedig illatosabb egy doboz valódi málnánál. A ropogás is frissességet súg, még akkor is, ha a gabonapehely már két éve várja, hogy valaki végre higgyen neki. Szegény agyunk közben olyan, mint egy könnyen meghatódó zsűritag: meglát egy élénk színt, és már nyúlna is a tízpontos tábláért.

A megtévesztés nem puszta sértés a paradicsom becsületén. Kevin Hall 2019-es kísérletében az ultrafeldolgozott ételeket fogyasztó csoport két hét alatt naponta átlagosan 500 kalóriával többet evett a szokásosnál, és hízott; a természetes élelmiszereket fogyasztó csoport fogyott. A tanulság nem az, hogy félni kell az ízektől. Csak az, hogy ha egy gumicukor gyümölcsnek öltözik, attól még nem kell ráhagyni a táplálkozási tanácsadást.

Kígyó szerkesztőség