• 2026.10.06.
Az ember egész életében menekül. Bőröndjei tele vannak reménnyel és használatlan töltőkkel, a repülőjegy pedig metafizikai ígéret: odaát más lesz. Pedig a múlt nem útitárs, hanem poggyász. Aki önmaga elől menekül, az mindenhová önmagát viszi. Rimóczi László gondolatai a megállásról és az önmagunkkal való találkozásról.
• 2026.10.02.
•
2 hozzászólás
Van egy pont a mondat vége és a világ kezdete között, ahol az ember már nem tudja, hogy amit mond, az magyarázat, vallomás, hazugság vagy félreértés. Rimóczi esszéje a modern ember túlbeszélt világáról, a kommentálási kényszerről és a csöndtől való rettegésről szól. Egy olyan civilizációban, amely mindenhez szakértőt rendel és a bizonytalansághoz is használati útmutatót készít, a „nem tudom” marad az utolsó becsületes filozófiai mondat. Jegyzetek egy túlbeszélt világ pereméről.
• 2026.09.29.
•
5 hozzászólás
Hortolányi a sorozat második részében Magyarország legnagyobb influenszerét, a 1,7 millió követővel rendelkező Bohóckirályt és a köré gyűlő megmondóembereket veszi górcső alá. Pofátlanság, sárm és a másik elnyomása – ez a recept. Bár a gerincüket hiába keresné az orvosi konzílium, a marhamérlegre mindannyian ráállnak. De vajon mit szól ehhez a reklámvakká vált közönség?
• 2026.09.27.
Hortolányi sorozatindító cikkében górcső alá veszi a hazai influenszer-piramist a nano-szinttől a celeb kategóriáig. A tankönyvi definíciók mögött felsejlik a nyers magyar valóság: a könyvet évek óta nem olvasó politikai megmondóemberek, a kincstári apanázsból élő szervilisek, és a stelázsira helyezett, lekvárnak gondolt befőttesüvegek. A kérdés már csak az: Irma néni miért rajong?
• 2026.09.17.
•
8 hozzászólás
A sorozat 10., megrendítő fejezetében a Sármőr egy kettévágott gránátalma magjaival magyarázza el Magyarországnak a hatalomgyakorlás legsötétebb titkát: nem az uralkodók tartják fenn a birodalmat, hanem azok, akik örülnek, hogy ma nem értük jöttek. Ám amikor a palota erkélyén lezajlik a végső szembesítés, Magyarország olyan döntést hoz, ami mindent megváltoztat.
• 2026.09.07.
•
4 hozzászólás
Szombat este volt. Magyarország egyedül maradt a palotában. A Sármőr Pakson járt. Mostanában sok dolga akadt arrafelé. Az a nagy büszkeséggel beharangozott dunai építkezés ugyanis
• 2026.09.07.
•
1 Comment
A sármőr és Magyarország románcának 9. fejezetében a néma folyosókon megáll a levegő. Nem dördülnek lövések, csak ajtók záródnak be, és halk szavú, szürke ruhás emberek kezdik írni a listákat. A bántalmazó hatalom fokozatos elszigeteléssel, a bűntudat keltésével és az elhallgattatással éri el, hogy a társadalom a szomszédja elhurcolásakor is megkönnyebbülten suttogja: biztosan megérdemelte. Miközben a palotában koccintanak a hamis békére, a kertben és a téren már morajlik a nép. Magyarország az ablakban állva, a Sármőr fojtogató fogásában döbben rá arra a dermesztő igazságra, hogy az odakint várakozó tömeg már nemcsak a zsarnok bukását akarja, hanem tőle várja a választ: melyik oldalon áll.
• 2026.08.12.
Az élettér valaha egyszerű volt: akkora, ameddig a kapa nyele ért, s ahol a szomszéd átkopogott egy marék lisztért. Ma az élettér gigabájtban bérelhető és jelszóval védhető. Régen kerítést húztunk, ma adatvédelmi beállításokat. Rimóczi László tűéles szatírája a modern kor beszorult emberéről.
