Szerző: Rimóczi László

Kudarcművészet

Rimóczi László

A siker önmagát magyarázza: egyenes vonal, pezsgőbuborékok, taps és szalagcímek. A kudarc viszont filozófussá tesz bennünket. Megnyitja bennünk a legősibb kérdést: miért nem? Rimóczi László mély és fanyar esszéje a banális vereségekről, a konyhában zúgó hűtőszekrényről, az elengedett szerepekről és arról a képzeletbeli, tökéletes emberről, akivel egész életünkben hiába próbálunk versenyre kelni.

Tovább olvasom

Menekülés a menekülés elől

Rimóczi László

Az ember egész életében menekül. Bőröndjei tele vannak reménnyel és használatlan töltőkkel, a repülőjegy pedig metafizikai ígéret: odaát más lesz. Pedig a múlt nem útitárs, hanem poggyász. Aki önmaga elől menekül, az mindenhová önmagát viszi. Rimóczi László gondolatai a megállásról és az önmagunkkal való találkozásról.

Tovább olvasom

Jegyzetek egy túlbeszélt világ pereméről

Rimóczi László • 2 hozzászólás

Van egy pont a mondat vége és a világ kezdete között, ahol az ember már nem tudja, hogy amit mond, az magyarázat, vallomás, hazugság vagy félreértés. Rimóczi esszéje a modern ember túlbeszélt világáról, a kommentálási kényszerről és a csöndtől való rettegésről szól. Egy olyan civilizációban, amely mindenhez szakértőt rendel és a bizonytalansághoz is használati útmutatót készít, a „nem tudom” marad az utolsó becsületes filozófiai mondat. Jegyzetek egy túlbeszélt világ pereméről.

Tovább olvasom

A jó eretnek és a tömeghisztéria

Rimóczi László

A történelem nem események gyűjteménye, hanem egymásra rakódó visszhangkamrák építészete. A tömeghisztéria pedig az emberi természet legkifinomultabb luxuscikke, mert gondolkodni és kételkedni rettenetesen drága. Rimóczi írása arról a ritka emberről szól, aki a diadalmas kórus közepén halkan megkérdezi: „Biztosak vagyunk benne?”

Tovább olvasom

Kulcs a kulcsokhoz

Rimóczi László

Rimóczi lírai esszéjében rámutat, hogy a világot nem a fizika atomjai, hanem a tárgyak emlékezete és a bizalomötvözetből készült kulcsok tartják össze. A zár és a kulcs hosszú évek alatt csiszolódik össze, mint két ember a házasságban. Melankolikus, csodálatos írás arról, hogy a gyermekkorunk és az emlékeink miként költöznek be a kilincsekbe, a könyvekbe és a szobák illatába.

Tovább olvasom

A Titanic mint rendezvényszervezési fiaskó – amikor a nyitóesemény egyben a záróesemény is

Rimóczi László

Rimóczi zseniális politikai szatírájában a Fidesz és a Tisza Párt egy képzeletbeli pszichiáter foteljében próbálja tisztázni a tizenhat éve fennálló, állami méretű együttélési zavarokat. Az egyik fél szerint a kontroll csupán felelősség, míg a másik azt kérdezi: hová lett a sajt – vagyis a közpénz? A terápia végén az orvos rájön: itt nem pártterápiára, hanem egy teljesen új rendelőre volna szükség.

Tovább olvasom

A tehetségtelenség rövid dicsérete

Rimóczi László

A tehetségtelenség az emberiség egyik legméltatlanabbul alulértékelt luxuscikke. A tehetséges ember szüntelenül bizonyít, a tehetségtelen ellenben nyugodtan kanalazza a levesét. Rimóczi László zseniális, fanyar szatírája a kozmikus udvariasságról, a csendes többségről és a józan önismeret csodájáról.

Tovább olvasom

Halálbejelentő

Rimóczi László • 1 Comment

Elmehet az ember gnocchit enni a Szent László büféjébe, de ha ő az ország legjobb Halálbejelentője, a váróteremben mindig gátfutó rokonok vadásznak rá. Rimóczi László zseniálisan groteszk és fanyar szatírája a kórházi folyosók kergetőzéséről, a takarítókocsikról és a magyar egészségügy legfeketébb humoráról.

Tovább olvasom