Tartózkodj a tömegtől!

Manír élete ellentmondás. Talán a létezése is. Manír gyűlöli a tömeget, mert a tömeg képtelen arra, amitől egy ember ember maradhat: a gondolkodásra. Ellenben Manír szereti az embereket, és szeretne velük beszélgetni. Ez valaha régen még nagyon is működött a sörözők füstjében, de mára a sörözőkben már csak üres ordítozás van a semmiről, amiből vita keletkezik, aminek a végén csak vesztesek maradnak, és az Ördög záráskor rákacsint a pultosra. Mert a vita hevében minden esetben kell még egy ital, ami nyomatékosítja, hogy nem vagy hülye. Ilyen ez a kocsmai világ.

Manír azért jár gyalog, mert a buszon is tömeg van. Egy olyan nagyon vegyes tömeg, ahol az élet azonnal öngyilkosságot akar elkövetni, mert a nyolcvanéves néninek már nem adja át a helyét a botoxos ribanc, fülében fülhallgatóval, aki éppen azt meséli: hol lehet most a legjobban barnulni, mert csövet cseréltek, és Andi micsoda egy kurva, mert… Itt szállt le Manír. Örökre. Hányingere lett.

Ahogy hányingere van a tömegtől is. Mert ez egy másik tömeg. Régen is volt tömeg. Figyelmes tömeg. Az emberek előre néztek, és néha még mosolyogtak is. Ma lefelé néznek, és ha neked mennek, előbb jön ki a szájukon: „Kurva anyád, nem látsz?!”, mint az: „Elnézést, nem figyeltem!”. Azon a szájon, ami valójában alig tud háromszáz szónál többet. Ami még siralmasabb: azt sem tudja stílusosan keverni. Arra a kérdésre, hogy miért rossz ma a politika, nekik az az összetett mondatban megfogalmazott válaszuk, hogy: „Csak.”

Ez egyéni szinten is szánalmas, de tömegszinten, ahol ez a végtelen tudtalanság összeadódik, maga a végzet. Manír szégyelli ezt a tömeget. És egyetlen porcikája sem kívánja, hogy része legyen. Még úgy sem, hogy átmenjen rajta. Inkább kikerüli. A tömeg a társadalom tora az élet felett. A tömeg gyilkol le mindent, ami alapján fel lehetne építeni egy valóban élhető világot. Időről időre a tömeg lerombolja az alapokat.

A régen volt tömegek még érthetők voltak, mert ott valódi elkeseredés volt az ok, de a modern tömeget a generált gyűlölet hajtja. A régi tömegben jó, ha volt harminc forintja az egész csoportnak; a modern tömegben többszázezres telefonnal veszik fel azt, hogyan ordítanak, és mondják bele a világba, hogy ők a szegényekért küzdenek, a jobb világért. Hogy több pénzük legyen, hogy jobban tudjanak élni. És eszükbe sem jut – nem is értik –, hogy valójában saját magukat köpik szembe.

És mára ez a tömeg képes volt győzni. Ma még ünnepel. Ünnepli magát, hogy legyőzte a gonoszt. Nem érdeklik a jelek, hogy a jövő nem a gonoszról fog szólni, hanem egy beteges, könyörtelen diktátorról, akitől ugyanezen tömegnek nagyon nehéz lesz megszabadulnia, mert ő lövetni fog.

A gonosz pedig fejet hajtott a tömeg előtt, és elsétált egy mellékutcában.