HomeHordalék, ManírMÉLTÓSÁGNÉLKÜLI EMBEREK HAJBÓKOLNAK BÁRSONYSZÉKBŐL

MÉLTÓSÁGNÉLKÜLI EMBEREK HAJBÓKOLNAK BÁRSONYSZÉKBŐL

A Kígyó biciklizik magazin legújabb metsző társadalomkritikai írásában a hatalmi elit pszichológiai kórképét és a választói engedékenység mechanizmusait boncolgatja. A Méltóságnélküli emberek hajbókolnak bársonyszékből Manír szemszögén keresztül rajzolja fel a nárcisztikus személyiségzavar és a szociopátia metszéspontját a politika csúcsán. A szatirikus, cenzúrázatlan elemzés rámutat a teljes empátiahiányból fakadó rombolásra, a gátlástalan manipulációra és arra a keserű igazságra, hogy a késői eszmélés már semmit sem old meg.

Szerző:Manír • 2026.08.16.

MÉLTÓSÁGNÉLKÜLI EMBEREK HAJBÓKOLNAK BÁRSONYSZÉKBŐL

Hordalék • Manír

A tankönyvi szavak mögötti vicsorgás

– Tudod, mi az igazi vicc? Az, hogy ha a sarki fűszeresnél veszel egy romlott parizert, feljelentheted. De ha egy klinikai esetet választasz meg jövőnek, sorsnak… nos, akkor azt hívják demokráciának.

Manír végignézett a listán. Nárcisztikus személyiségzavar (NPD) és szociopátia (ASPD). Szép, tudományos szavak. De Manír nem a tankönyvet látja, hanem az arcokat. Azokat az arcokat, amik a plakátokról és a parlamenti közvetítésekből vicsorognak ránk.

– Nézd meg a nárcisztikust – mutat Manír a kijelzőre, mintha ott ülne a Bolond Király. – Mindent túloz. Ha fingik egyet, azt a nemzet fohászaként adja el. Ő a legokosabb, ő a legnagyobb áldozat, és ha véletlenül nem róla beszélsz két percig, elvonási tünetei lesznek. Megpróbálod kritizálni? Olyan dühvel vág vissza, mintha a Szentírást köpted volna le. Nem ismeri el a hibát. Neki nincs hibája. Csak ellenségei vannak. Barátai, nincsenek csak szolgái. Érdek emberek. Eljátszák éppen neked, hogy ők majd micsoda ügyesen, bátran és jól vezetik az országot, de messziről látszik. Itt egy ócska Diktátor készül éppen kénye és kedve szerint eljátszani egy országgal. Méltóságnélküli emberek hajbókolnak bársonyszékből.

A bájos fenevad és a teljes empátiahiány

– Aztán ott a szociopata. A bájos fenevad. Úgy sétál át a szabályokon, mint a frissen betonozott teraszon: nem érdekli a tiltótábla. Hazudik? Úgy hazudik, ahogy más levegőt vesz. Akkor is hazudik, ha a napnál világosabb az igazság. Ha lebukik, csak nevet, és gyárt egy újabb mesét. És a felelősség? Soha nem ő a hibás. Te vagy a hibás, a körülmények a hibásak, a balszerencse a hibás. Ő csak egy szent, akit mindenki üldöz.

Manír leteszi a telefont. A képzeletében összefut a két halmaz. Ott a metszéspont, ahol a világ megáll. A teljes empátiahiány.

– Ez a lényeg. Nem éreznek szagot, nem éreznek fájdalmat – csak a sajátjukat. A te nyomorod nekik csak egy statisztikai adat vagy egy eszköz a manipulációhoz. Tárgyként kezelnek. Amíg hasznos vagy, amíg tapsolsz, amíg a funkciód kitart, addig „barát” vagy. De amint már nincs szüksége rád a Bohóc Királynak, úgy dob el, mint egy használt szárnyas betétet a parlamenti padsorok között. Hidegen. Könyörtelenül.

Kísérleti laboratórium és a saját kényszerzubbonyunk

Manír végignéz a kocsma homályos terén. Azt gondolja, hogy a világ egy óriási kísérleti laboratórium lett, ahol a betegek viselik a fehér köpenyt, és az egészségesek fekszenek a műtőasztalon.

– Az a baj, hogy ezek nem „rossz napok”. Ez a rendszerük. Ez az operációs rendszerük. És mi, a nagyérdemű választók, ott állunk a sorban, és szavazunk a saját kényszerzubbonyunkra. Mert a nárcisztikusnak szüksége van a csodálatra, a szociopatának meg a játszótérre. És mi megadjuk nekik mindkettőt.

Manír végül megemeli a poharát a semmi felé.

– Egészségünkre. Vagyis inkább… tartsátok a távolságot. Mert ha egy nárcisztikus és egy szociopata kezet fog a hatalom csúcsán, ott nem építés lesz. Ott csak rombolás marad, és egy nagy adag gátlástalanság, amit mi majd büszkén hívunk történelemnek. Ha addig meg nem fulladunk a saját empátiahiányunkban.

A késői pofon és a csúf valóság

Ekkor kötött bele Manírba az egyik vendég, mert ő is okos akart lenni, és elemezni próbálta, hogy a bipoláris személyiségzavar és a nárcizmus egy szociopatában a zsenialitás szintjére is fejlődhet, ami egy ország vezetőjeként minden bizonnyal nagyot és jót tesz az országnak.

Manír hallgatta, miközben egy dalszöveg járt az eszében: „Megüssem, vagy ne üssem? Azon tűnődtem / Egy nagypofon nem old meg semmit sem.”

Nos igen, meglehetősen sajnálatos módon, majd amikor a Bohóc Király alattvalói ráébrednek a csúf valóságra – ami igazán nagy pofon lesz nekik –, akkor már késő lesz, és nem old meg semmit sem.

Nem akarod, hogy a közösségi média szűrje az tartalmainkat? Gyere át a Kígyó Biciklizik Telegram csatornájára itt! Itt cenzúra és algoritmus-mocsok nélkül közvetlenül elérsz minden új cikket.

Kígyó Szatíra-Szavazás