Még 3 nap, és a háborúnak vége, jöhet a vérontás.

Senki ne higgye ugyanis, hogy bárminek is vége lesz a szavazással. A dolgok pont onnan kezdődnek. Mondjuk én meg a volt csajom megállapodtunk, hogy ha az egyik győz, akkor elmegyünk egy hosszú hétvégére a tengerhez, ha a másik, akkor csak simán hosszú hétvégézünk, de szex nem lesz. Tessenek elhinni, ez sokkalta jobb megoldás, mint az április 13. utáni történések, ahol őrjöngő emberek követelik a csalás megszüntetését, magukba roskadt szavazók gondolkodnak el, hogy hogyan is történhetett ez meg. Szégyenkező szülők próbálják feldolgozni, hogy vajon hol is rontották el, amikor azt látják az interneten, hogy a gyerekük félrészegen, magából kikelve randalírozik az utcán.

Mert ez következik.

Normál esetben persze az van, hogy a vesztes feláll, meghajol a közönségnek, gratulál a győztesnek, kussol és odébbáll. De itt nem ez fog történni. Itt, kérem, olyan őrjöngés fogja kezdetét venni, amire nemigen volt még példa valamikor még élhető kis hazánkban. De az a valamikor nagyon régen volt. Olyan régen, hogy az ma már csak illúzió vagy délibáb.

Magyarország ma csatatér, ahol már minden négyzetcentiméter alá van aknázva. Kibaszott lövészárkok, lesből figyelő orvlövészek és kiképzett hadifoglyok várják, hogy elhulljanak a bakák, és le lehessen csapni az árván maradt vagyonra, még akkor is, ha az nem több egy befőttesüvegnyi aprónál.

Az egész fölött pedig csendben leng egy jelenés. Ahol boldog emberek aranyrudakkal játszanak egy olyan országban, ahol betiltották a munkát, mert az nem az emberi jogok része; az állam feladta a megírt szerepét, és eltartja az összes állampolgárát. A vezető olyan demokratikus, hogy arra is szavazást ír ki, hogy mikor menjen el szarni. Az értelmiség saját magát és egymást magasztalja az égbe, miközben erősen küzdenek egy összetett mondat leírásával. A proli, játszik a fénylő rudakkal és elégedett. Ugyan kicsit unatkozik, de végre megkapta, amire vágyott. Álom Birodalomhoz csatolták a hazáját, és majd jönnek az álomkatonák meg az álomügyészek, és takaros, szép rendet tesznek. A renegátokat majd köztéri kivégzéseken fogják megsemmisíteni, hogy aztán jöjjön a beteljesülés.

A teljes pusztulás.

Mert oda tartunk.

Mi több, ott vagyunk.

És ne legyenek illúzióink: 3 nap múlva a választáson semmit nem fogunk tudni megváltoztatni. Egyszerűen nem így működik a világ. Még Illúzióországban sem, ami a fejedben van. Ahogy én a volt csajommal, te is szex nélküli hosszú hétvégére mégy, ha éppen a győztes “horda” tagja vagy. Ha a vesztesé, akkor meg, meg vagy hívva egy olyan halotti torra, ahol kötelező lesz az üvöltés, a tettlegesség. Ahol fel akarjátok majd akasztani a papot is meg a rendőrt is, és vérben forgó szemmel építetek barrikádokat.

Hogy ez illúzióromboló? Az.

Hogy ez nem történhet meg?

De.

Túl nagy itt egyeseknek a személyes tét ahhoz, hogy csendben kilépjenek a szerepükből és békén hagyják az országot. Túl nagy a tét, mert ott, ahol a katona, a rendőr és a politikus is átlépi azt a határt, ahol már a tettei minimum erkölcsileg véleményesek és megtorlásért kiáltanak, de a hatalom elnéző, ott kevesek kibaszott nagyban játszanak a háttérben. Ráadásul a más pénzével.