Hőhullám – amikor a testednek saját évszaka lesz

És ezen a ponton azért szeretném kifejezni őszinte részvétemet a férjeknek is. Mert valljuk be: ezt józan ésszel követni nem lehet. A tanulási folyamat pedig teljesen értelmetlen. Mire megtanulod, hogy tegnap éjjel pokróc nélkül kellett aludni, ma este három pokróc sem elég. Tegnap: – Ne érj hozzám, melegem van! Ma: – Miért van ilyen hideg? Te pedig ott állsz ugyanabban a hálószobában, ugyanazon termosztát mellett, és megpróbálod kitalálni, pontosan mit rontottál el már megint. Semmit.

Egyszerűen nincs olyan épelméjű ember, aki ezt a rendszert kiismeri. Mi sem. Úgyhogy, kedves férfiak, kitartás. Ne akarjátok megérteni. Ne keressetek benne logikát. Ne mondjátok, hogy „de tegnap még…” Főleg ezt ne. Csak adjátok oda a pokrócot. Aztán vegyétek vissza. Aztán adjátok oda megint.

És higgyétek el: egyszer ennek is vége lesz. És ami utána marad, az egy nő, aki már túl van a hőhullámokon, az agyi ködön, a hormonokon és azon a korszakon is, amikor még különösebben érdekelte, ki mit gondol róla. Pontosan tudja, mit szeret. Azt is, mit nem. És egyre kevesebb hülyeségre van ideje.

Egy érett nőnél pedig kevés szebb dolog van a világon. Úgyhogy addig is, férfiak: zokni fel. Pokróc kéznél. Termosztáthoz nem nyúlunk. Megéri kivárni.