Alázatosság, figyelem, nyitottság minden új iránt!

Nem vagy új sem, mert nem te vagy! Kibaszott jó alapanyag voltál csak az arrogáns bunkóságoddal egy ördögien jó rendező kezében, aki felállította a létező legrosszabbat, amit az írott történelemben valaha is láttunk. A világ legrettegettebb diktátora nem engedte meg magának azt, amit te itt most előadsz. És mindarra, amit tettél, nincs mentséged. Az árulás az árulás marad. Az árulás pedig csak a leggyengébb emberek része vagy eszköze.

Ezt ordítaná Manír, ha valaha is találkozna az Új Vezérrel. De sem ordítani nem fog, sem találkozni vele. Az ok egyszerű: egy légtérben sem akar lenni egy olyan emberrel, aki elárulja a másikat – és itt most mindegy, hogy az családtag vagy csak egy futó ismerős. Az sem segít, ha mindezt előre megfontoltan és tudatosan teszi. És azok, akik ezt nemhogy elnézik neki, hanem éppen ezért látnak benne valami erkölcsi magaslaton lévő vezetőt, semmivel sem különbek az árulónál. Sőt, ha lehet, még kevesebbek. Olcsó, semmitérő szolgák lesznek, még akkor is, ha ma még örömittasan táncolnak, és azt hiszik, a szabadság jött el. Azt hiszik, itt az új világ, és az új világ elhozza a szabadságot, a meggazdagodást, a fellélegzést…

Manír a gyermekének mesél. Elmeséli, hogy egy-egy győzelem soha nem azt jelenti, hogy annak okán az érkezik meg, amire vágyunk. A győzelem pedig nem a győzteseké, nem az életben maradt bakáké, hanem a tábornokoké és a naponta vért látni akaró, kövér generálisoké.

De ami a legfontosabb: bármilyen győzelem nem valamilyen folytonos mámort kell, hogy elindítson a lelkedben, hanem alázatosságot, figyelmet, nyitottságot. Mert a győzelmek után jön valami új. De az „új” általában nem azt jelenti, hogy jobb. Csak esetleg más.

Az újról soha ne az jusson eszedbe, hogy jobb, csak az, hogy más. Az új sok esetben neked, mint gyermeknek új, ám valójában már ezerszer megtörtént, de mi, felnőttek soha, de soha nem tanultunk belőle. Éppen ezért kell alázatos figyelemmel és nyitottsággal közeledned minden számodra új dolog felé. Meg kell tanulnod megérteni az újat, és a megfelelő polcra tenni. Meg kell tanulnod, hogy az új éppúgy lehet bűncselekmény, mint valami nagyon jónak a kezdete. Bár az az igazság, hogy valójában nincs olyan, hogy „valami nagyon jó”. Olyan van, hogy eladnak neked bármit „nagyon jónak”. Mert a pénzedet akarják.

Még soha, de soha a legnagyobb politikusokkal sem történt meg az, hogy az új, amit elhoztak, a világot jobbá tette volna. A világ ugyanis állandó, és nem változtatható meg. Te változhatsz!

Változhatsz, ha megfelelő mértékű alázat van benned. Az alázat az alapja a tisztességnek. Ha nem vagy képes alázatos lenni, tisztességes sem lehetsz soha. Elég csak ránézned az Új Vezér képeire, hogy ezt megértsd. Egy alázatos politikus nem pozőr, nem készít magáról filmet, csak teszi a dolgát. Ezért kell nagyon figyelned. Mert sok politikusból hiányzik az alázat, ezért nem teszi a dolgát, hanem hazudik, megállás nélkül. Neked pedig fel kell tudnod ismerni a hazugságot.

Ám van egy rosszabb hírem is: mindez nem csak a politikusokra igaz. Ez maga az ember.

De ez nem jelenti azt, hogy ne legyél nyitott. Sőt, ezért kell megtanulnod a nyitottság művészetét: hogy képes legyél kiszűrni a figyelmeddel azt, akiben van alázat. Mert akiben van alázat, az akár még a barátod is lehet. Adj neki, és ha kapsz tőle, megérte figyelni az újra.