Szerző: Hortolányi Gábor

A digitális rabszolgaság vége – Miért kell emberileg is kivonulnunk a közösségi médiából?

Hortolányi Gábor kíméletlen szakértői látlelete a modern digitális térről. Miközben a nagy tech-platformok harmadmillió megtekintésért mindössze 36 forintot fizetnek, a valódi tragédia a generatív mesterséges intelligencia (LLM-ek) szülte szeméttenger és a közösségi média lélekromboló, manipulatív hatása. Erre épült rá a magyar vállalkozókat lehúzó kókler marketingesek iparága. A KOMP Média és a Kígyó Biciklizik ezért felborítja az asztalt: kivonul a zajból, és közösségi finanszírozással, valódi újságírással épít független várat. Ma megnyílik a belső kör a támogatók előtt. Lépjen ki a mocsárból, tartson velünk!

Tovább olvasom

A mindig gödörben lévő építőipari próbálkozók

Hortolányi Gábor kendőzetlen látlelete a magyar építőipar és társadalom mélységeiről. Miközben a NER-közeli beruházók pénzfürdőket építenek, a kivitelezési láncolat alján silány szakik dolgoznak éhbérért, a bonyolult munkagépeket pedig még mindig kádári reflexekkel, rozsdás tízes kulccsal „javítják”. A legális, nettó 400 ezres fizetés mögött kőkemény matematika áll: egymillió forint az alaptét havonta, munkavállalónként. Amíg a parlamentben a Bohóckirály vezényli a méregdrága cirkuszt, addig az ország fizikai alapjai rohadnak le. A kiút nem az olcsó kókler, hanem a valódi produktum megbecsülése.

Tovább olvasom

A szuverenitás végkiárusítása

A hazai politikai porondon a legolcsóbb árucikk mindig is a függetlenség volt. Nemesnek és szabadságharcosnak lenni csak addig kifizetődő, amíg a kamerák előtt lehet pózolni. Amint megérkezik a politikai valóság, a háttérben azonnal megnyílik a pult, a szuverenitásnak pedig kiderül az eladási ára. Elég néhány ígéret, egy jól jövedelmező pozíció vagy a távoli kontroll, és a büszke harcosok máris sorban állnak a kasszánál. Amint fizetni kellene a szuverenitás eladási árát, a zsebükben hirtelen csak a kussolás aprópénze zörög. A kiárusított függetlenségért cserébe pedig nem marad más, csak a bábok csendje.

Tovább olvasom

Jobbágyból nem lesz főnemes

• 1 Comment

Manír előveszi féltett családi kincseit: egy régi nemesi papírost és nagyapja pilótaruháját. Nem dicsekvésből teszi, hanem mert a sunnyogó prolik, a rendszer valódi nyertesei egyre hangosabban gyalázkodnak a Nagyon Okos Gépben.
A városba költözött, gyökértelen újprolik elhitték a Bohóckirály hazug ígéreteit. Ám a történelem szerint a nemesek gyorsan kussba teszik őket, ha megelégelik a cirkusz finanszírozását. De a trónbitorlónak nekifeszülő kevesekben még van valami, ami megvehetetlen: jobbágyvér helyett tartás és gerinc.

Tovább olvasom

A kiherélt ugar – avagy hány Alaptörvény-módosítás kell a teljes sötétséghez?

Miközben a Bohóckirály a Riviérán mossa le magáról a haza sarát, itthon lekapcsolják a médiát, a demokrácia alapjait pedig úgy herélik ki, mint egy döglött jószágot a rossz disznóvágáson.
Manír a Vigasztalan kocsmapultjánál, a harmadik fröccs után teszi fel a húsbavágó kérdéseket. De a sarokban felbukkan az Ugar Ura, a Paraszt is, hogy kimondja a végső, apokaliptikus igazságot: a nihil nyomora jön el, mert lassan már nincs ki féljen ebben az országban.

Tovább olvasom

Lapszéli jegyzetek a hibátlan unalomról

Az algoritmusok által tökéletesre csiszolt sikerkönyvek korában a lélek és az emberi tökéletlenség kiszorul az irodalomból. A maró szatíra bemutatja a 12. b-s Janikát, aki kötelezők nélkül akar íróvá válni, és a tanárt, aki már csak „LOL” kommenttel osztályoz. Hogyan lett a kultúrából rövidmondatos, marketingalapú tudatmódosítás és eladható tömegtermék? A karcolat éles látlelet a szókincs pusztulásáról és a Gép uralmáról. Mert pontosan úgy élünk, ahogy a kígyó biciklizik – és csodálkozunk, ha pofára esünk.

Tovább olvasom

Por és pergamen a felhő alatt

• 2 hozzászólás

Károly bácsi antikváriumában a könyveknek még gerincük van, szemben a kinti világ algoritmusvezérelt, digitális felhőjével. A maró szatíra éles kritikát fogalmaz meg a modern tartalomgyártás és a hat osztályt végzett influenszerek sekélyes világa ellen. Hol maradt a valódi irodalom? Amikor egy fiatal betéved és Jack Kerouacot keres, az már a hírcsatornákért kiáltó csoda a kollektív kulturális elbutulás korában. Mert pontosan úgy élünk, ahogy a kígyó biciklizik – és csodálkozunk, ha pofára esünk.

Tovább olvasom

A pityergő zseb esete, avagy a fantomrezgés mint nemzeti minimum

• 1 Comment

A villamoson combját csapkodó utas esete rávilágít a modern kor legszebb neurotikus tünetére: a fantomrezgésre. Miért retteg a lelkünk, ha három percig nem pittyen a zsebünk? A maró szatíra rámutat, hogy miközben a digitális képernyőkből ömlő hordalékot a fejlődéssel azonosítjuk, valójában a kollektív elhülyülést választjuk a valós tudás helyett. Mert pontosan úgy élünk, ahogy a kígyó biciklizik – és csodálkozunk, ha pofára esünk. Ez van.

Tovább olvasom

Szigorúan titkos függelék: A 04/B számú jelentés a lakossági morál alakulásáról

• 2 hozzászólás

A Nemzeti Hangulatoptimalizálási Főosztály titkos jelentése rávilágít, hogyan alakíthatók át a lakossági panaszok hálanyilatkozattá. A kátyúk forgalomlassító műtárgyak, az infláció prémium élmény, a tarvágás pedig irányított siker. A bürokratikus szatíra legnagyobb veszélyforrásként a A Kígyó Biciklizik folyóirat értő olvasóit jelöli meg, akik a kultúramegtartás bűnével veszélyeztetik a tömegek tervszerű elbutítását. A Függelék rovat zseniális áldokumentuma a cenzúráról és a hatalom félelmeiről. Mert pontosan úgy élünk, ahogy a kígyó biciklizik – és csodálkozunk, ha pofára esünk.

Tovább olvasom